Az otthontalanság otthona

De régen írtam

2009-06-09T22:56:00.004+02:00

Már megint kezdem. De talán azért nem írok ide, mert van hol kiélni a grafomániám. És ez az isite.

Nagyon jó, hogy van, bár most a vizsgaidőszak közepén időnként nem tudom, hol áll a fejem. Igazából már csak két vizsgám van hátra és egész jónak tűnik az eredményem eleddig. De a most következő médiatörténet-vizsga elég kemény lesz. Alapesetben adott a 150 (!) oldalnyi saját jegyzet, emellett még szövegek, amikre várhatóan nem jut időm. Csak lennék már túl rajta.

Az alábbiakban szeretném vázolni a nyári terveimet. Igazából sosem jönnek össze, de remélem néhányat majd kipipálhatók belőlük augusztus végén:

meg kéne tanulni vezetni
meg kéne tanulni html-t programozni
(van hozzá könyvem is (Wordpress Rockstar)
és már nem először kísérletezek vele)
meg kéne tanulni SEO-zni
(elvileg folyamatosan csinálom, ismerem pár trükkjét,
de ennél jobban érdekel/ehhez is van könyvem/)
meg kéne tanulni Photoshoppingolni
(évek óta meg van a Photoshop Secret DVD sorozat,
és annak rendje és módja szerint porosodik a polcon)
zongorázni is kéne
(a múltkor elővettem és rájöttem,
hogy nem is olyan könnyű azt elfelejteni,
csak berozsdásodott picikét).
a videoklippes bloggal is kéne valamit csinálni
(bár nem hiszem, hogy a nyár kedvez neki...)

Hát ennyit a tervekről. Remélem minél több pipa lesz...

Szép kis évkezdet...

2009-01-07T21:03:00.002+01:00

Ez az év is jól kezdődött. Az idei első vizsgámon megbuktam. Pedig elolvastam a kötelezőket. Igaz nem értettem semmit abból, amit órán mondott a tanár mert nagyon rosszul adta elő. De biztos az én hibám. A legnagyobb gond hogy 3 félév alatt ez az első ilyen alkalom és még nem tudom, hogyan kellene feldolgoznom. Leginkább úgy néz ki, nem sikerül. Pedig középiskolában nem érdekelt, mert gondoltam kijavítom. Na mindegy, majd uv-zek egyet. Egyszer mindent ki kell próbálni vagy ahogy séf bácsi mondaná: "Mindennek megvan a helye és az ideje, és az az egyetem". :)

Még decemberben lehetőségem nyílt Havas Henriknél vizsgázni. Szerencsére sikerült, de nemileg a szerencsén is múlott. A tanár úr számon kérése két részből állt: egy írásbeli és egy szóbeli egységből. Ebből az írásos gyakorlatilag senkinek nem sikerült, mert két újságcikkcímet adott ami alapján "agyunkat használva" kellett írni. Végül kiderült, hogy az egyikben valamilyen tárgyi tévedés volt, a másiknak pedig a címe nem felelt meg a követelményeknek. Annyiban egyetértek a tanár úrral, hogy aki ebben a témában akar tevékenykedni, annak otthon kell lennie a hírek világában, de mi még csak minorosok vagyunk, épp hogy felvettünk pár tárgyat, szóval még bele kellene rázódnunk. A lényeg, hogy az utána következő szóbeli részen tudtam a választ a kérdésekre, úgyhogy megúsztam egy hármassal, amit teljesen fairnek tartok. Viszont utólag azt mondták a másnap vizsgázók, hogy nekik egy hasonlóan nehéz írásbeli után lehetőségük sem volt szóbelivel igazítani a teljesítményükön...

Panic

2008-11-14T10:50:00.006+01:00

Közeledik a vizsgaidőszak és egyre nő bennem a pánik. A héten nagyon rossz volt a közérzetem. Félek. Mint mindig. Azért, mert nincs időm semmire, annyira kevés szabad időm van, hogy az nem elég arra, hogy úgy használjam fel, ahogy én szeretnék és ezért persze legtöbbször én vagyok a hibás. Lehet, hogy túl sok mindenkinek akarok egyszerre megfelelni. Barátnőnek, magamnak, családnak, egyetemnek, haveroknak. Ez egy ilyen bicikli. De lehet hogy csak szimplán a szokásos őszi-téli depresszió ütközik ki rajtam, ezen a perverz módon.

Etcetera

2008-10-27T11:14:00.008+01:00

Nem mondhatni, hogy nem történt velem semmi 3 hónapon át. A tényállás az, hogy sosem volt ihletem blogbejegyzést írni, plusz ellustítottak a miniblogjaim és inkább oda postoltam a hülyeségeimet. Mellesleg megint van egy új, a tumblr nevű szolgáltatónál. :)

Laptopvételi lázban égek kb. augusztus óta. Kapok rá egy konkrét összeget, a probléma csak az, hogy egy ideje nem vagyok otthon a számítástechnikában, úgyhogy először a 3-4 éves elmaradást kellett behoznom ezen a téren. Ezen kívül túl sok infót kaptam és időm sincs túl sok, mert ebben a félévben sikerült a létező legrosszabb órarendet kivitelezni magamnak.

Az félévkezdés pedig sok idegeskedést és kellemetlenséget okozott. Kezdve ott, hogy a becses etr-ben lévő tanrend nem bizonyult mérvadónak, folytatva ott, hogy 2 óraütközésem van jelenleg is, szerencsére az egyik nem vészes, de a másik annál inkább. Média szakosként órám Havas tanár úrral, aki az elvárásokkal szemben egész jó fej és nincs is annyira eltelve magától. Sajna van pár szemináriumom, amire dolgozgatni kell, de ez annyira nem gáz.

Mellesleg a "hivatásos-blogolós" móka kezd tényleg beindulni, blogműhely néven kis csapat szerveződött és cél a sok és releváns tartalom postolása. Már 1 postom nekem is van a mozgóképzés-oldalon, de létrehoztunk egy saját blogoldalt, ahová klippelemzéseket fogunk felnyomni (már kettő fenn is van). Sajnos az enyémmel eléggé el vagyok maradva, kb. 3 változat készült, egyik rosszabb volt, mint a másik. Az utolsót mondjuk már fel lehet tuningolni, de igazából nem tudom a probléma gyökerét: talán nem jól választottam klippet vagy lehet hogy ezt nekem nem kéne erőltetni?

2 hete volt alkalmam egy Vadfruttik koncerten részt venni. Nem ismertem a zenekart mégis nagyon megtetszett a zenéjük. Kellemes, fülbe mászó dallamvilág, ugyanakkor egyszerű és érthető szöveg jellemzi az együttest, de a szöveg nem megy át gagyiba, inkább párszor közhelyes, de ez valahogy mégis működni képes náluk. Múlt héten pedig egy szakest-szerűt szerettünk volna létrehozni, de eléggé felemásra sikeredett. Viszont szünet után már tanári részvétellel, teljesen hivatalos módon csináljuk meg.

Nem tudom mit hagytam ki, de remélem mostantól több időt tudok a blogolásra keríteni. Talán a következő bejegyzést a laptopomról fogom megejteni... :)

Esemény(ek)

2008-07-03T09:25:00.003+02:00

Egy ideje már nézegettem mások Twittereit, mire végre elhatároztam, hogy én is magamévá teszek egyet. Alapvetően azért jók ezek a "mini-blogok", mert amikor "válámi ván dé ném áz igázi" és kevés egy blogbejegyzéshez, akkor pár szóban kiírhatom. Aztán pár napra rá kiderült, hogy van jobb is a "csicsergőnél", nevezetesen a Plurk. Mostanára lassan eldőlni látszik a verseny (főleg, hogy a plurk-ös widget végre testre szabhatóvá vált), mégis mind2-t vezetem majd a közeljövőben.

Volt alkalmam megtekinteni a közelmúltban Shyamalan új filmjét, Az eseményt. Szerintem gáz. Úgy fest, hogy most már egyre rosszabbak szegény fiú filmjei. Még a Lány a vízben nézhető volt, de ez a mozi már nézhetetlen. Szerintem.

Vizsgaidőszak No. 2

2008-06-07T09:47:00.003+02:00

Megvolt a spanyolországi kirándulás is. Sajna esett az első napokban az eső, de a végére egész jó idő lett, úgyhogy mehettünk aquaparkba, ahol láthattunk betanított delfineket és oroszlánfókákat. Ezen kívül sokat lehettem R-rel, ami azért jó, mert a vizsgaidőszak miatt a közeljövőben keveset tudunk majd találkozni :( . Volt már ilyen, valahogy megpróbáljuk kibírni.

Már csak 3 vizsgám van hátra, az egyik javító, a másik kettő viszont elég húzós, megpróbálom a maximumot kihozni magamból, hogy jó legyen. Újfent előtört a jövőtől való félelmem, de már kezdem megszokni, hogy Freud bácsi összes tétele egytől-egyig igaz rám, ti., hogy az elfojtott problémák mindig valahogy utat találnak arra, hogy elrontsák az időleges, viszonylagos pozitív hangulatomat.

Sajna a mozgóképzéses blogba sem írtam már egy ideje, furcsamód a honlapot üzemeltető srác nem nagyon dobál fenyegető e-maileket, hogy csipkedjem magamat. (Lehet, hogy megérti a vizsgaidőszak miatti terméketlenségemet?) Viszont, ha véget ér a "Vizsgaidőszak No. 2", akkor már be van töltve a tárba pár ötlet, ami kidolgozásra vár, csak még némi utánajárást igényel...

Csak röviden

2008-05-07T10:11:00.002+02:00

Hamarosan itt a vizsgaidőszak, de szerencsére elmondhatom magamról, hogy 5 vizsgát le fogok tudni még a hajrá előtt. Van néhány beadandóm is, amit hókupacként görgetek magam előtt, holott már az idő egyre kevesebb. Még jó hogy jön a pünkösd, amikor megint elfelejthetem megcsinálni...

Felkérésre írtam egy bejegyzést a filmes tanszék oldalára. Erősen ajánlott :). Megbeszéltük a sráccal, hogy heti 1-2-t próbálok írni, bár ez a sűrű programom miatt kevéssé lesz kivitelezhető. Mondjuk próbálok megkérni egy csoporttársat, hogy írjon pár szép szót a workshopról, de nem látom az aktivitást a szemében...

Szabad-vers

2008-04-14T02:34:00.004+02:00

Milyen szabad lehetnél, ha láthatnád a jövőt,
s választásod nem lenne bizonytalan;
Milyen szabad lehetnél, ha döntésed visszavonható volna,
ha nem kéne félned attól, mi vár.
Milyen szabad lehetnél, ha tudnád, milyen más bőrében,
jobb-e, rosszabb-e s kezedben lenne a tény, hogy
nem csak te vagy, ki csodára vár.

Milyen szabad lehetnél, ha nem lenne a szorongás,
mely késő éjszakán rádköszöntve nem hagy nyugodni;
Milyen szabad lenetnél, ha tudnád, hogy a halállal
örökre eltűnnél, nyomtalan.
Szabad lehetnél, ha nem lennél szabad,
s nem béklyóba kötve, válladon kellene hordoznod
bizonytalanságod feneketlen kosarát.

Bárhogy lesz, úgy lesz...

2008-04-12T20:52:00.007+02:00

Nem értem az ünnepeket. Főleg a névnapot meg a születésnapot. Mért olyan nagy öröm, hogy az ember megszületett? Meg hogy a nevének van egy napja, amikor azt ünneplik, hogy éppen úgy hívják? Esetleg kell valami, ami kizökkent a hétköznapokból és nem hagy felörlődni? Talán ez lehet a válasz. Mindenesetre kipipáltnak mondhatom a huszadik névnapomat. R-től megkaptam a Dexter-könyv idén magyarul is megjelent folytatását, amit a halmozódó kötelezők miatt várhatóan nem fogok még egy darabig elkezdeni. Anyuéktól meg várhatóan a spanyol-útra való előkészületként kapok majd egy rendes bőröndöt. Én ennek is örülök. Már egy ideje nincsenek komolyabb igényeim, így a "mit kérsz...-ra/re?" kérdésre általában nem tudok mit felelni. Lehet, hogy azért mert mindenem megvan? Nem tudom. Végülis van számítógépem, netem és ha ez a kettő van akkor bármi megszerezhető köszönhetően a P2p hálózatoknak és egyéb fájlcserélő megoldásoknak.

A héten referáltam filmelemzésből. Szerintem elég jól sikerült, mert igazából nem vetett közbe a tanár semmit (mondjuk az idő is kevés volt, de ha hibáztam volna, azt nem hagyta volna szó nélkül, ahogy ismerem). Óra előtt sikerült megjavítani a tanszéki laptopot, ami elengedhetetlen volt a pps-bemutató futtatásához. Alapvetően nem értem, hogy egy technikai művészeti médiummal foglalkozó tanszék oktatói hogyan képesek rendre elállítani a laptop megjelenítői tulajdonságait, (ti. néhány teremben lehetséges a projektorral való tartalom-kivetítés) holott alapvetően egy beállítás a megfelelő. Mostmár legalább tudom, hogyan kell helyrehozni a hibát, így nem kell 20 perceket a laptop üzembe helyezésével tölteni.

Furcsa-perverz egy országban élünk. Nemrégiben olvastam, hogy az internetre kulturális adót szándékoznak kivetni. Értem én, hogy a népszavasással (és annak eredményéből származó) kieső pénzt valahogy pótolni próbálják, de ez még a (valahol hallottam) "kapuadónak" csúfolt artisjusos szerzői adónál is értelmetlenebb valami. Mellesleg azt rebesgetik, hogy giccsadót írnak ki a dizájnosabb bútorokra is. Szóval nem értem. Nem vagyok egy közgazdász alkat, de érdekes, hogy az eddig felgyülemlett adósságot egyszerre akarjuk és minden irányban törleszteni. Netán a jó öreg EU szorongatja a magyarok üstökét? Nevetséges ez az egész. A végeredmény várhatóan "kossuthtér" lesz, ha a pofátlanság ilyen határokat feszeget, amivel senki sem lesz előrébb. Gyűlölöm a politikát és messziről elkerültem és elkerülöm a közeljövőben is.

Sajna a jövő héten vár rám egy festményelemzés is. Sohasem csináltam még ilyet és az a 8 olvasmány, amit elolvastunk és közösen feldolgoztunk az sem vitt hozzá közelebb. Bárhogy lesz, úgy lesz...

Automatikus (blog)írás

2008-04-03T00:05:00.005+02:00

Az ember társas lény. Mondják közhelyesen, pedig elég régóta individualista kultúrában él Európa, egyre kevésbé törődünk a másikkal és sokszor magunkba bújva jobban érezzük magunkat, mint a külvilágban, ahol mások is tartózkodnak. Mért kell mégis ezt szajkózni? Hogy rosszabbul érezzük magunkat, amikor nem felelünk meg ennek a tételnek, mert ez lenne a kánon? Mért érezzük magunkat rosszabbul, ha nem a kánonnak felelünk meg? Nem lehetünk a szó legtágabb értelemben véve szabadok, egyediek? Vagy csak korlátok közötti szabadság létezhet mindenképpen és a par excellence "korlátlan szabadság" nem létezik?

Úgy néz ki, megártott az egy félévnyi 2db etika-kurzus. Nevermind. Közelít a minorosodás és még ötletem sincs, hogy a sok szimpatikusnak tűnő lehetőség közül melyik legyen a befutó. Majd lesz valahogy.

Májusban irány Spanyolország! Sajna beleesik a vizsgaidőszakba, de majd valahogy ügyeskedem (és külön öröm, hogy R-rel együtt megyünk!). Hétfőn kiderült, hogy filmtöriből nemsokára a terv szerinti anyag végére érünk és előrehozott tesztet is lehet írni, ami azért jó, mert ebből a tárgyból állok a legjobban a kötelező olvasmányokkal (a kötelező filmekkel kevésbé, de az is csak idő kérdése). Mondjuk azt sajnáltam, hogy későn szólt a tanár úr, hogy sajtós jeggyel ingyen részt lehetett volna venni a Titanic-filmfeszten. :( A workshopról lemondtam, mert nem tudok szinopszist írni, mellesleg lövésem sem volt, milyen rövid (játék)filmet lehetne forgatni az egyetem 50 méteres körzetében... Szerencsére ígérkezik egy másik, elméletibb jellegű workshop is, azzal csak az a gond, hogy kötelezővel ütközik. Mondjuk a problémának más is hangot adott, reméljük sikerrel jár, sőt lehetséges, hogy én is kapcsolatba lépek a szervezővel. (Jó dolog ez a mail, teljesen személytelen, így könnyebb kapcsolatot teremteni) Sőt, soha nem gondoltam volna, hogy TDK is van filmeseknek, persze elsőévesként még örülök, ha túlélem a félévet, de a későbbiekben megfontolandó a kérdés...

Ennyi mára! Íme egy ékes példa egy, mindenféle koncepció és értelem nélküli bejegyzésre...

Helyzetjelentés

2008-03-14T13:35:00.004+01:00

Remélem, tetszik az új kinézet. Úgy éreztem, ideje váltani egy kicsit (plusz sikerült időt szakítanom arra, hogy az "Elrendezés" c. részt behatóbban tanulmányozzam). Kicsit sötét lett, de én szeretem a kontrasztosságot. :)

Megkaptam életem első ösztöndíját. Igaz csak 8000 Ft., de azért örülök neki. Mekkora jó már, hogy azért kapok pénzt, mert tanulok? Be kellene ezt vezetni középsuliban is. Biztos jobbak lennének az érettségi átlagok. :) Most kivételesen nem vagyok annyira nyomott hangulatban, mint az blogírás idején lenni szokott. Szépen haladunk az anyaggal, nézegetem a kötelező filmeket (a Metropolis alapmű!), olvasgatom a szakirodalmakat. A jövő héten referálok szakszövegolvasón egy jó kis Benjamin-szövegből, amit már előző félévben feldolgoztunk egy másik órán, meg nem is olyan nehéz, mint a Stat. képes szöveg, amiről korábban írtam. (Elég jól sikerült, bár 3 nap idegölésbe került...). Csinálgatom a honlapomat is (aminek a címét nem adom meg, mert benne van a nevem:)), bár szerintem senki sem látogatja, annak ellenére, hogy belinkeltem egy kurzusfórumra. Pedig elég hasznos dolgok vannak rajta, amik megkönnyíthetik egy filmes hallgató életét...

Nem régiben volt alkalmam megtekinteni a Hipervándor (aka. Jumper) c. filmet. Nem hagyott bennem mély nyomokat. Nem is az volt a problémám a filmmel, hogy könnyed, igazából csak a látványra építő mozi. Néha ilyen is kell. A probléma csak az, hogy sztori szintjén nem volt benne szinte semmi. (Spoiler-veszély!) Nem derül ki, hogy miért ilyenek ezek a srácok, miért üldözik őket igazából már évszázadok óta, meg egyébként is ki a tököm az a Roland? Valami lepukkant FBI-os? Kisiklott életű helyszínelő? Szóval erősen úgy éreztem, hogy a film alapkoncepciója hangsúlyozottan dolgozott egy lehetséges folytatásra, hiszen semmi lényeges nem derült ki, ami miatt érdekes lehetett volna a film.

Persze jó moziélményem is volt: az új Burton-film, a Sweeney Todd. Mondjuk, korábban láttam már kalóz DVD-n, de azért a mozi az mégis csak bír egy kis aurával (Benjamin, sicc!). Egyszerűen zseniális. Főleg, hogy nem szeretem a musical-eket. (Mondjuk a Piaf is a kedvencek között van jelenleg, főleg egy hosszúbeállítás miatt, ami megfelelő lesz filmelemzésre. :)) A kifejezetten burton-i, a jó öreg személyiség-árnyékszemélyiség, ego-id-superego témákra, amik már lerágott csontokká kezdenek válni a thrilllerek által (Harcosok klubja, Azonosság, Gothika etc.), B-mester képes egy újabb lapáttal rakni, felszítva ezzel a tüzet. A szimbolikus pszichoanalítikus rendszer megjelenítése, ahogy mélyen tisztelt és szeretett barátokközt-virtuóz, sorozatfüggő szemiotika-tanárom is leírja kapcsolódó cikkében, véleményem szerint azért nem semmi.

Na ennyit mára. Köszönöm a figyelmet!

Silence is sexy...

2008-02-16T16:14:00.010+01:00

Jó régen írtam már bejegyzést, úgy érzem. Viszont, ha bejegyzést írok, mindig úgy kezdem, hogy milyen régen írtam már blogot. Ez valami ördögi kör, azt hiszem...

Mi történt azóta, hogy utoljára itt jártam? Felvettek filmelmélet / filmtörténet szakra, ami nagyon érdekel. Furcsa érzés volt, amikor megtudtam, hogy felvettek. Tudniillik állandóan olyan órákon kellett egész eddigi életem során részt vennem, amik sohasem érdekeltek egy fikarcnyit sem. Most meg csupa olyan óráim vannak, amik már régóta érdekelnek: Formanyelvi filmelemzés, filmtörténet, média etc. Szóval először megijedtem. Rámtört egy furcsa érzés, hogy csak azok a hasznos tárgyak és azok fontosak csupán a(z) (közhelyesen írva) ÉLET-hez, amiket kín tanulni. Természetesen nem alaptalan ez a meglátás. A jövőre való kilátásaim nem túl pozitívak, hiszen ötletem sincs, hogy mi lesz ebből. Mondjuk még mindig ott a jó öreg kötél...

A címet a héten lezajlott médiaórám tiszteletére választottam. A médiatanár, az órán végtelenítetten beszélni képes, női egyedek letörésére rakta be a lejátszóba az Einstürzende Neubauten együttes zenéjét, ezen kívül persze szigorúan valentin-nap alakalmából. (Ha valaki le tudja fordítani vagy tippet adni, hogy hogy kell kimondani, dobjon egy mailt.) Talán ez a mondat megmagyarázza mért nem írtam bejegyzést... :)

Sajna hiába tanulok azon a szakon, amin szeretnék, rá kellett jönnöm, hogy a szakvezető tanárom nagyon béna. Múltkor is, amikor kérdeztem tőle valami közérdekű dolgot, nem tudott rá értelmes választ adni. Ez eszembe juttatta a középsulis osztályfőnökömet, akinek az ezen címhez tartozó teendői kimerültek abban, hogy arra utasított minket, hogy nézzünk utána mindennek, szervezzünk meg mindent magunknak, legalább ő addig ülhet a babérjain, mindenféle gondtól mentesen. Mondjuk ő is, hasonlóan a szakvezető tanáromhoz, magyar szakos volt. (A filmes tanszék a Modern Magyar Irodalomtudományi Tanszékhez tartozik.)

Bármennyire érdekesek az óráim, új műfajjal kellett szembesülnöm: a szemináriummal. Mondjuk nem panaszkodom, nagyon érdekesek az órák, tőlem szokatlan módon néha bele is folyok az ott folyó diskurzusba. Sajnos az egyik szemináriumon nekem kell majd referálni a jövő héten, mivel senki nem akarta vállalni és úgy néz ki, a tanárnőnek én voltam a legszimpatikusabb. A gond nem is ezzel lenne, hiszen úgyis referálnom kell, csak hát a szövegen már 3-szor rágtam át magam és még mindig nem igazán értem, hogy mit is szeretne mondani. Talán a magyar fordítás sikerült rosszul, hiszen a zárójelben megjegyzett eredeti nyelvű fogalmakat magamban, kisebb nyelvtudással, rendesebben fordítottam le, mint a hivatalos fordító. De nem kell megijedni! Véghetetlen kreativitásom és mazochizmusom példázataként olyat csinálok, amit még soha: kijegyzetelem bekezdésenként a szöveget. Már olyan 9 órát pazaroltam el ebből a drága (és persze nem létező) időből. Mondjuk mostmár nevetséges mennyiség van hátra, de mindig a végén megy el a kedvem tőle. Keddig mondjuk ráér.

Kedden voltam újra tesin. Megint floorballt vettem fel, hát mi mást? Tavalyi félévben bejött, úgyhogy itt volt az ideje, hogy repetázzak. Egyik középsulis haverommal járok a kurzusra, amit az utolsó pillanatban sikerült jó időpontban felvennem a csodálatos EGYSÉGES TANULMÁNYI RENDSZER-ben (továbbiakban etr). Azt hittem, második félévesként már simán fogom venni az etr okozta anomáliákat és kitekert logikai összefüggéseket, de sajnos ez nem volt igaz maradéktalanul. Talán a következő félévben. (Lehetséges, hogy az etr szépségeinek ismertetésére szentelek majd egy külön bejegyzést.) Visszatérve a tesire: a vizsgaidőszakban elgémberedett tagjaim sajnos a mozgást egy 3-4 napig tartó izomlázzal ünnepelték, ami gyakorlatilag a legegyszerűbb mozgásokra is közel képtelenné tett. Elég rossz kondiban vagyok, folyamatosan hízom, annak ellenére, hogy a táplálék bevitelem nem mondható komolynak. Mondjuk szükségem lenne rendszeres mozgásra. A probléma csak az, hogy az órarendem annyira furcsa lett ebben a félévben is, hogy rendes, hosszabb időtartamot nem tudnék csak mozgással tölteni. Viszont konditerem keresés is in progress...

Ezeket leszámítva jól megvagyok, köszönöm kérdésed.

Mi az, hogy boldog?

2008-01-20T00:17:00.000+01:00

Tézis:

a) 19. szülinapomra megkaptam a hőn áhított Melanchometer-lemezt és a hozzá dukáló Szívrák-kötetet;

b) a viszonylag rosszul sikerültnek érzett mozgóképelemzés-vizsgám 4-es lett, ami nem rossz teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy a szakomon lévők elég nagy része másodikra sem biztos, hogy teljesíteni bírta a minimumot;

c) kivételesen nincs rossz közérzetem.

Antitézis:

a) Még további 2 vizsgám van és ezeken kívül 2 jegyem még mindig nincs a tanulmányi rendszerben, amikor minden jegyre szükség van az átlagszámításhoz (a rendszerbe nem felvitt jegyek automatice 1-esnek minősülnek);

b) nagyon hiányzik a barátnőm, akivel napok óta nem találkoztam :( ;

c) a viszonylagos boldogságom ebben a pillanatban szertefoszlott.

Szintézis:

Konklúzió:

a) Minden boldogabb pillanat tiszvirág-életű;

b) ne olvass annyi filozófiát, mert megárt.

NB.: Mi az, hogy boldog? => 30y, Egy perccel tovább, 2004 (Szerzői kiadás)

Új tét, új nyeremény

2008-01-09T09:05:00.002+01:00

Elérkezett tehát az új év. Továbbra is a vizsgáimmal bajlódok (már csak 5 van a 13 -ból) és próbálom a tanuláson kívül valami értelmessel elfoglalni magamat, különben megöl az unalom. R.-rel egyre kevesebbet találkozunk, ami neki sem tesz jót és nekem sem. Egész nap a szobámban vagyok, tanulok reggeltől estig, mégsem úgy sikerülnek a vizsgáim, ahogy szeretném.

Nemsokára szakosodás. Sajnos a korábbi, viszonylagos magabiztosságom a szakválasztással kapcsolatban szertefoszlott. Rájöttem, hogy bár érdekel a filmes szak, az egyik tanárt ki nem állhatom. Másik alternatíva lehetne az etika szak, lehet hogy inkább az lesz a befutó. Nem tudom, hogy hogyan legyen, mert sajnos egyiknek sem látom a végét, sőt még azok sem akik oktatják, ami elég rossz. Így próbálj meg dönteni egy döntésorientált korban, hogy semmi információt nem tudsz összeszedni...

Számadás helyett...

2007-12-29T15:36:00.000+01:00

Hát ez az év is véget ért. Közeledik a a januári szociológia vizsgám, amire tanulok ezerrel. Nem értem, minek egy általánosan művelő kurzushoz 400 oldal kötelezően elolvasandó irodalmat adni? :S

Sajnos az egyik vizsgám kettes, egy másik meg hármas lett. A hármas vizsgajegy jogos, bár csak azért bosszant, mert a másik csoportnak nem kellett a féléves anyagot esszébe leírni ellentétben az én csoportommal. A kettes meg azért zavar, mert arra sokat tanultam és nem azt kérdezte, amit órán leadott. Pedig megtanultam mindenféle elméleti fogalmakat, amikre semmi szükségem nem lesz, mert a vallástudomány szakot egyáltalán nem szeretném felvenni.

Na mindegy szép az élet, de már megszoktam. Valahogy nem veszem fel annyira, mint mások. Engem túl sok igazságtalanság ért már eddig is, úgyhogy már ezek el sem érik az ingerküszöbömet. Azt sajnálom csupán, hogy eddig, ebben a félévben viszonylag jól éreztem magamat és ez nem szolgált méltó befejezésül. Nem voltak évközi zh-k, amit utólag bánok, mert nagyon ellustított. A legjobban viszont annak örültem, hogy rendes(nek gondolt), nagy tudású oktatók tartottak, engem viszonylag érdeklő témákról előadásokat és nem kellett olyan órákra is bejárnom, amiken olyat oktattak, ami számomra egyrészt érdektelen, másrészt meg nem is értem.

Ilyen ambivalens érzelemek között várom az új évet, ami tinédszer korom utolsó évét és a második évtizedembe lépés előtti utolsó lépcsőfokot jelenti. Furcsa dolog ilyenkor az öregedésen gondolkodni, én mégis szoktam. Természetesen nem olyan értelemeben, mint a nálam néhány évtizeddel idősebbek. Nekem a jövőben elfoglalt helyem, munkám, családom kérdése kerül ilyenkor előtérbe és okoz szorongást. Sosem szerettem a jövőre gondolni, inkább a napoknak élek, 1-2 hétnél legrosszabb esetben sem nagyon tervezek előre, de néha mégis az elfojtás a tudattalanból begyűrűzik a tudatos részembe és olyankor jön a krach. Sajnos nem vagyok a határozottság, a tervezés és a döntések embere, és ennek hangsúlyozásával bármikor földre lehet küldeni. Olyan jó lenne, ha birtokolhatnék valami olyan felsőbbrendű intelligenciát, ami bármikor, bármely kérdésemre a legjobb és legegzaktabb választ tudná adni. Ennek hiányában, úgy érzem képtelen vagyok döntést hozni. Jó, ez alapvetően túlzás, de bármilyen döntést is hozok, elég nagy eséllyel jelenik meg valami hibapont, ami mások számára azonnal látható, számomra meg hosszas tervezés után is (ha lenne esetleg ilyen) kimaradna.

Mindig úgy érzem, hogy nem tudnék új bejegyzést írni. Aztán végül nekikezdek és akkor...

UI.: Boldogabb új évet!

Föld, kaland, ilyesmi...

2007-12-19T16:50:00.001+01:00

Néhány napja elkezdődött életem első vizsgaidőszaka. Túl vagyok 6 vizsgán a 13-ból, plusz összeszedtem egy kis megfázást, ami sehogy sem akar elmúlni. Nagyon fáj mostanában a fejem és a tanulás miatt az ágyhoz voltam kötve sokáig, mégis úgy érzem, hogy a héten megírt vizsgák nem sikerültek túl fényesen. Mondjuk vigasztal az a tudat, hogy a 2 ZH-m, amit korábban írtam 5-ös lett. :)

Valahogy semelyik évben sem várom a karácsonyt. Sosem szokott olyan nagy kaland lenni. Az ünnepet egy nagytakarítás előzi meg, szenteste van egy nagy vacsora, ami sokszor feszült hangulatban telik, mert a fater általában olyankor rúg be a legjobban. Átadjuk az ajándékokat, próbálunk jó arcot vágni még akkor is, ha nem igazán tetszik amit kapunk. A további napok meg igazából semmittevésel telnek. Lehet, hogy idén tanulással. A januári vizsgáim napról napra közelebb vannak, de én még nem tanultam egyikre sem. A szilvesztert meg hagyjuk. Sosincs semmi értelmes program, amivel emlékezetessé lehetne tenni. (Jól berúgni bármelyik napján lehet az évnek...)

Hoppá. Ez a bejegyzés kicsit pesszimistábbra sikerült, mint az először gondoltam. Hát igen, nem vagyok az előretervezés embere. Nálam minden olyan spontán jön. Ami általában nem jó, mert ami spontán jön, az gyakran hülyeség.

Javuló tendencia

2007-11-16T13:28:00.000+01:00

Sokminden változott azóta, hogy írtam: kisült hogy nem kell összehasonlító lelemzést írni vallásra és hogy nem 1 héten fogunk mindent megírni. Megkönnyebbülés. Viszonylag jól haladok a kötelező irodalmakkal is, főleg hogy van amit csak januárra kell elolvasni, úgyhogy kicsit megnyugodtam. De csak kicsit, mivel nem tudom hogy milyen lesz a vizsga konkrétan. Na jó, tudom hogy tollal kell majd megírni meg várhatóan egy teremben és nem kéne 'segédeszközöket' használni, de attól függetlenül még nem tudom ki mit vár majd el. Elég sokmindent talnultam elég sok, egymástól különböző bölcsészeti stúdiumon belül, úgyhogy tippem sincs, hogy hogy is lesz ez az egész. De majd lesz valahogy, mert olyan nem volt még, hogy nem volt sehogyse'.

1 hét szünet

2007-10-28T17:02:00.000+01:00

Hát igen. Most következik egy hét pihenés. Nem mintha túlságosan megerőltető lenne az egyetem. Az én szakomon a zh-kat majd december közepén kell megírni, de akkor az összeset (olyan 13-at 1 hét alatt :s). Gondoltam ezt a hetet egy kis tanulással töltöm majd el. Ma hozzá is kezdtem, de sajnos gyorsan elfáradtam. Már nem bírok annyit, mint régen. Pár oldal filozófia úgy kikészít, hogy szünetet kell tartanom. Lehetséges, hogy a motiváció hiányzik. Amikor középsuliban 2-3 hetente írtunk egy dolgozatot, annak azért elég komoly jelentősége volt és szükségesnek éreztem, hogy tanuljak rá. Most, hogy ilyen veszélynek nem vagyok kitéve, meg az érettségire készüléskor kicsit túlfeszíttem a húrt, más hozzállással kezdek hozzá a tanuláshoz. Mondjuk azért izgulhatok, hogy hogyan fogok összehasonlító elemzést írni két vallásról, amikor ilyet korábban nem is csináltam. Plusz benne van az annotációban, hogy ne a szakirodalom összefoglalását adjam. Na kösz. Mindegy, majd megoldom valahogy.

Szóval majd szépen eltelik ez a hét, és rájövök, hogy a nagy elhatározásból semmi nem lesz, mert a halmozódó szakirodalmak "olvasott" és "olvasatlan" csoportjában semmilyen változás nem fog bekövetkezni. Éljen a pesszimizmus!

UI.: Adjál enni is a pandának! ;)

Szexuális Zaklatás Panda

2007-10-25T22:22:00.000+02:00

Belinkeltem egy kicsiny háziállatot az oldalra, bal szélre. Sajnos le kellett kicsinyítenem, hogy elférjen. Játssz vele! :)

UI.: Ha érdekel, itt van rendes méretben is:

The Sun Ain't Gonna Shine Anymore...

2007-10-14T10:33:00.000+02:00

Egy hete halt meg a nagymamám, így mostmár egy nagyszülőm sincs. Fura érzés. Mostanában ha azt a szót hallom, hogy: 'nagymama', 'halál', 'temetés'; akkor mindig akaratlanul is könnyezni szeretnék. Kénytelen vagyok rájönni, hogy mennyire meggondolatlanul tudunk használni szavakat. Az utóbbi két szót sokszor érzelmi töltet nélkül vesszük elő a képzeletbeli szótárunkból, holott ezek igen súlyosak. (Viszont az is igaz, hogy ez csak a keresztény kultúrákban van így /ti.: a halál súlyos mivolta/.) A legnagyobb kár, hogy erre csak valami tragédia után vagyunk képesek rájönni, és ha mindez feledésbe merül, akkor ez az észrevétel is semmissé válik...

Valami vidámabb: most vagyunk másfél évesek a én petite amie-mmal! Végre találtam valaki ebben a világban akivel hosszabb időt is együtt tudok tölteni, (talán egy életet is) és aki nélkül ez az 'élet'-dolog is értelmetlen lenne. Lehet, hogy mégis felragyoghat a napfény...

Mama

2007-10-14T10:21:00.000+02:00

József Attila:

Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

Nyugodj békében, mami. :'(

Újra itt...

2007-10-02T21:12:00.001+02:00

Hát megint a nethez kötözött a sors és eszembe jutatta, hogy ne hagyjam ápolatlanul a piciny blogomat.

A minap fura dologra lettem figyelmes: történetesen arra, hogy hiányzik a középiskolám. Különböző okoknál fogva ugyanazzal a busszal és ugyanazon az útvonalon kellett (teljesen máshová) mennem, mint amikor a gimnázium padjait koptattam. Egy pillanatra eszembe is jutott, hogy "megcsináltam-e a matekházimat?". Aztán rajtakaptam magamat és azt mondtam: "de hát téged felvettek az egyetemre és már nincs matekházi, meg Éva néni, meg Sanyi bácsi meg ilyenek..."

A dolog furcsasága az, hogy nem kifejezetten rajongtam a középsuliért. Nem igazán sikerült osztállyá kovácsolódnunk, volt pár szemét és személyeskedő tanárunk, etc. Olyan ez, mint amikor a túsz elkezd a túszejtőről superlativuszokban beszélni, hogy nem is volt olyan rossz, meg elég rendes volt... Azért a 4 év az 4 év, tagadhatatlan és nyomokat hagy az emberben. Jót vagy rosszat. Valamelyikből többet, a másikból kevesebbet.

PS.: Nincs szerencséd, mert elfelejtettem megnézni... :(

Hol is kezdjem?

2007-10-01T05:00:00.000+02:00

Hát itt van. Végre nekem is van blogom. Ahogy Kirkegaard mondta egyszer: "Milyen jó, hogy nem olvassák a műveimet, mert így azt írhatok, amit akarok." Valahogy így érzem én is. Ha még is valahogy erre tévedtél, kedves látogató, légy üdvözölve az én birodalmamban.

Milyen is ez a 'birodalom'? Sok útvesztővel tarkított viszonylag sötét labirintus, amelyen csak helyenként hatol át a fény, de amint észreveszed, azonnal el is tűnik. Várhatóan ilyen és ehhez hasonló közhelyekkel lesz tarkítva, úgyhogy véleményem szerint állj tovább, ha jobbra számítottál. Néhány alkalommal, amikor erre tévedek, írni fogok egy kicsit a mindennapjaimról, amit rajtam kívül talán senki nem fog érteni. Hogy mért jó ez? Nem tudom. Ugyanúgy, ahogy senki sem tudna egzakt választ adni arra, hogy miért jó blogolni? De végülis a világ viszonylagos. ('DE'-vel nem kezdünk mondtatot.)

Ennyit akartam. Végezetül mindenféle konzekvenciákat felborítva beszélek a címről. "Az otthontalanság otthona" egy Quimby szám címe, de nem is annyira a dalszöveg, hanem a kifejezés miatt választottam.(Ami valamilyen retorikai alakzat bizonyosan, ami most nem jut eszembe, melyik, de ha szerencséd van, következő bejegyzésre megnézem neked) Az ellentétek keveredése, a biztonság és a bizonytalanság, melynek feszültséget kellene keltenie, mégis megnyugtatóan kerek és egész. Akár az élet...