Jó régen írtam már bejegyzést, úgy érzem. Viszont, ha bejegyzést írok, mindig úgy kezdem, hogy milyen régen írtam már blogot. Ez valami ördögi kör, azt hiszem...
Mi történt azóta, hogy utoljára itt jártam? Felvettek filmelmélet / filmtörténet szakra, ami nagyon érdekel. Furcsa érzés volt, amikor megtudtam, hogy felvettek. Tudniillik állandóan olyan órákon kellett egész eddigi életem során részt vennem, amik sohasem érdekeltek egy fikarcnyit sem. Most meg csupa olyan óráim vannak, amik már régóta érdekelnek: Formanyelvi filmelemzés, filmtörténet, média etc. Szóval először megijedtem. Rámtört egy furcsa érzés, hogy csak azok a hasznos tárgyak és azok fontosak csupán a(z) (közhelyesen írva) ÉLET-hez, amiket kín tanulni. Természetesen nem alaptalan ez a meglátás. A jövőre való kilátásaim nem túl pozitívak, hiszen ötletem sincs, hogy mi lesz ebből. Mondjuk még mindig ott a jó öreg kötél...
A címet a héten lezajlott médiaórám tiszteletére választottam. A médiatanár, az órán végtelenítetten beszélni képes, női egyedek letörésére rakta be a lejátszóba az Einstürzende Neubauten együttes zenéjét, ezen kívül persze szigorúan valentin-nap alakalmából. (Ha valaki le tudja fordítani vagy tippet adni, hogy hogy kell kimondani, dobjon egy mailt.) Talán ez a mondat megmagyarázza mért nem írtam bejegyzést... :)
Sajna hiába tanulok azon a szakon, amin szeretnék, rá kellett jönnöm, hogy a szakvezető tanárom nagyon béna. Múltkor is, amikor kérdeztem tőle valami közérdekű dolgot, nem tudott rá értelmes választ adni. Ez eszembe juttatta a középsulis osztályfőnökömet, akinek az ezen címhez tartozó teendői kimerültek abban, hogy arra utasított minket, hogy nézzünk utána mindennek, szervezzünk meg mindent magunknak, legalább ő addig ülhet a babérjain, mindenféle gondtól mentesen. Mondjuk ő is, hasonlóan a szakvezető tanáromhoz, magyar szakos volt. (A filmes tanszék a Modern Magyar Irodalomtudományi Tanszékhez tartozik.)
Bármennyire érdekesek az óráim, új műfajjal kellett szembesülnöm: a szemináriummal. Mondjuk nem panaszkodom, nagyon érdekesek az órák, tőlem szokatlan módon néha bele is folyok az ott folyó diskurzusba. Sajnos az egyik szemináriumon nekem kell majd referálni a jövő héten, mivel senki nem akarta vállalni és úgy néz ki, a tanárnőnek én voltam a legszimpatikusabb. A gond nem is ezzel lenne, hiszen úgyis referálnom kell, csak hát a szövegen már 3-szor rágtam át magam és még mindig nem igazán értem, hogy mit is szeretne mondani. Talán a magyar fordítás sikerült rosszul, hiszen a zárójelben megjegyzett eredeti nyelvű fogalmakat magamban, kisebb nyelvtudással, rendesebben fordítottam le, mint a hivatalos fordító. De nem kell megijedni! Véghetetlen kreativitásom és mazochizmusom példázataként olyat csinálok, amit még soha: kijegyzetelem bekezdésenként a szöveget. Már olyan 9 órát pazaroltam el ebből a drága (és persze nem létező) időből. Mondjuk mostmár nevetséges mennyiség van hátra, de mindig a végén megy el a kedvem tőle. Keddig mondjuk ráér.
Kedden voltam újra tesin. Megint floorballt vettem fel, hát mi mást? Tavalyi félévben bejött, úgyhogy itt volt az ideje, hogy repetázzak. Egyik középsulis haverommal járok a kurzusra, amit az utolsó pillanatban sikerült jó időpontban felvennem a csodálatos EGYSÉGES TANULMÁNYI RENDSZER-ben (továbbiakban etr). Azt hittem, második félévesként már simán fogom venni az etr okozta anomáliákat és kitekert logikai összefüggéseket, de sajnos ez nem volt igaz maradéktalanul. Talán a következő félévben. (Lehetséges, hogy az etr szépségeinek ismertetésére szentelek majd egy külön bejegyzést.) Visszatérve a tesire: a vizsgaidőszakban elgémberedett tagjaim sajnos a mozgást egy 3-4 napig tartó izomlázzal ünnepelték, ami gyakorlatilag a legegyszerűbb mozgásokra is közel képtelenné tett. Elég rossz kondiban vagyok, folyamatosan hízom, annak ellenére, hogy a táplálék bevitelem nem mondható komolynak. Mondjuk szükségem lenne rendszeres mozgásra. A probléma csak az, hogy az órarendem annyira furcsa lett ebben a félévben is, hogy rendes, hosszabb időtartamot nem tudnék csak mozgással tölteni. Viszont konditerem keresés is in progress...
Ezeket leszámítva jól megvagyok, köszönöm kérdésed.
