2008. április 12., szombat
Bárhogy lesz, úgy lesz...
2008. április 3., csütörtök
Automatikus (blog)írás
Úgy néz ki, megártott az egy félévnyi 2db etika-kurzus. Nevermind. Közelít a minorosodás és még ötletem sincs, hogy a sok szimpatikusnak tűnő lehetőség közül melyik legyen a befutó. Majd lesz valahogy.
Májusban irány Spanyolország! Sajna beleesik a vizsgaidőszakba, de majd valahogy ügyeskedem (és külön öröm, hogy R-rel együtt megyünk!). Hétfőn kiderült, hogy filmtöriből nemsokára a terv szerinti anyag végére érünk és előrehozott tesztet is lehet írni, ami azért jó, mert ebből a tárgyból állok a legjobban a kötelező olvasmányokkal (a kötelező filmekkel kevésbé, de az is csak idő kérdése). Mondjuk azt sajnáltam, hogy későn szólt a tanár úr, hogy sajtós jeggyel ingyen részt lehetett volna venni a Titanic-filmfeszten. :( A workshopról lemondtam, mert nem tudok szinopszist írni, mellesleg lövésem sem volt, milyen rövid (játék)filmet lehetne forgatni az egyetem 50 méteres körzetében... Szerencsére ígérkezik egy másik, elméletibb jellegű workshop is, azzal csak az a gond, hogy kötelezővel ütközik. Mondjuk a problémának más is hangot adott, reméljük sikerrel jár, sőt lehetséges, hogy én is kapcsolatba lépek a szervezővel. (Jó dolog ez a mail, teljesen személytelen, így könnyebb kapcsolatot teremteni) Sőt, soha nem gondoltam volna, hogy TDK is van filmeseknek, persze elsőévesként még örülök, ha túlélem a félévet, de a későbbiekben megfontolandó a kérdés...
Ennyi mára! Íme egy ékes példa egy, mindenféle koncepció és értelem nélküli bejegyzésre...
2008. január 20., vasárnap
Mi az, hogy boldog?
2007. december 29., szombat
Számadás helyett...
2007. december 19., szerda
Föld, kaland, ilyesmi...
2007. október 14., vasárnap
The Sun Ain't Gonna Shine Anymore...
2007. október 2., kedd
Újra itt...
A minap fura dologra lettem figyelmes: történetesen arra, hogy hiányzik a középiskolám. Különböző okoknál fogva ugyanazzal a busszal és ugyanazon az útvonalon kellett (teljesen máshová) mennem, mint amikor a gimnázium padjait koptattam. Egy pillanatra eszembe is jutott, hogy "megcsináltam-e a matekházimat?". Aztán rajtakaptam magamat és azt mondtam: "de hát téged felvettek az egyetemre és már nincs matekházi, meg Éva néni, meg Sanyi bácsi meg ilyenek..."
A dolog furcsasága az, hogy nem kifejezetten rajongtam a középsuliért. Nem igazán sikerült osztállyá kovácsolódnunk, volt pár szemét és személyeskedő tanárunk, etc. Olyan ez, mint amikor a túsz elkezd a túszejtőről superlativuszokban beszélni, hogy nem is volt olyan rossz, meg elég rendes volt... Azért a 4 év az 4 év, tagadhatatlan és nyomokat hagy az emberben. Jót vagy rosszat. Valamelyikből többet, a másikból kevesebbet.
PS.: Nincs szerencséd, mert elfelejtettem megnézni... :(
2007. október 1., hétfő
Hol is kezdjem?
Hát itt van. Végre nekem is van blogom. Ahogy Kirkegaard mondta egyszer: "Milyen jó, hogy nem olvassák a műveimet, mert így azt írhatok, amit akarok." Valahogy így érzem én is. Ha még is valahogy erre tévedtél, kedves látogató, légy üdvözölve az én birodalmamban.
Milyen is ez a 'birodalom'? Sok útvesztővel tarkított viszonylag sötét labirintus, amelyen csak helyenként hatol át a fény, de amint észreveszed, azonnal el is tűnik. Várhatóan ilyen és ehhez hasonló közhelyekkel lesz tarkítva, úgyhogy véleményem szerint állj tovább, ha jobbra számítottál. Néhány alkalommal, amikor erre tévedek, írni fogok egy kicsit a mindennapjaimról, amit rajtam kívül talán senki nem fog érteni. Hogy mért jó ez? Nem tudom. Ugyanúgy, ahogy senki sem tudna egzakt választ adni arra, hogy miért jó blogolni? De végülis a világ viszonylagos. ('DE'-vel nem kezdünk mondtatot.)
Ennyit akartam. Végezetül mindenféle konzekvenciákat felborítva beszélek a címről. "Az otthontalanság otthona" egy Quimby szám címe, de nem is annyira a dalszöveg, hanem a kifejezés miatt választottam.(Ami valamilyen retorikai alakzat bizonyosan, ami most nem jut eszembe, melyik, de ha szerencséd van, következő bejegyzésre megnézem neked) Az ellentétek keveredése, a biztonság és a bizonytalanság, melynek feszültséget kellene keltenie, mégis megnyugtatóan kerek és egész. Akár az élet...