Hát itt van. Végre nekem is van blogom. Ahogy Kirkegaard mondta egyszer: "Milyen jó, hogy nem olvassák a műveimet, mert így azt írhatok, amit akarok." Valahogy így érzem én is. Ha még is valahogy erre tévedtél, kedves látogató, légy üdvözölve az én birodalmamban.
Milyen is ez a 'birodalom'? Sok útvesztővel tarkított viszonylag sötét labirintus, amelyen csak helyenként hatol át a fény, de amint észreveszed, azonnal el is tűnik. Várhatóan ilyen és ehhez hasonló közhelyekkel lesz tarkítva, úgyhogy véleményem szerint állj tovább, ha jobbra számítottál. Néhány alkalommal, amikor erre tévedek, írni fogok egy kicsit a mindennapjaimról, amit rajtam kívül talán senki nem fog érteni. Hogy mért jó ez? Nem tudom. Ugyanúgy, ahogy senki sem tudna egzakt választ adni arra, hogy miért jó blogolni? De végülis a világ viszonylagos. ('DE'-vel nem kezdünk mondtatot.)
Ennyit akartam. Végezetül mindenféle konzekvenciákat felborítva beszélek a címről. "Az otthontalanság otthona" egy Quimby szám címe, de nem is annyira a dalszöveg, hanem a kifejezés miatt választottam.(Ami valamilyen retorikai alakzat bizonyosan, ami most nem jut eszembe, melyik, de ha szerencséd van, következő bejegyzésre megnézem neked) Az ellentétek keveredése, a biztonság és a bizonytalanság, melynek feszültséget kellene keltenie, mégis megnyugtatóan kerek és egész. Akár az élet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése