Remélem, tetszik az új kinézet. Úgy éreztem, ideje váltani egy kicsit (plusz sikerült időt szakítanom arra, hogy az "Elrendezés" c. részt behatóbban tanulmányozzam). Kicsit sötét lett, de én szeretem a kontrasztosságot. :)
Megkaptam életem első ösztöndíját. Igaz csak 8000 Ft., de azért örülök neki. Mekkora jó már, hogy azért kapok pénzt, mert tanulok? Be kellene ezt vezetni középsuliban is. Biztos jobbak lennének az érettségi átlagok. :) Most kivételesen nem vagyok annyira nyomott hangulatban, mint az blogírás idején lenni szokott. Szépen haladunk az anyaggal, nézegetem a kötelező filmeket (a Metropolis alapmű!), olvasgatom a szakirodalmakat. A jövő héten referálok szakszövegolvasón egy jó kis Benjamin-szövegből, amit már előző félévben feldolgoztunk egy másik órán, meg nem is olyan nehéz, mint a Stat. képes szöveg, amiről korábban írtam. (Elég jól sikerült, bár 3 nap idegölésbe került...). Csinálgatom a honlapomat is (aminek a címét nem adom meg, mert benne van a nevem:)), bár szerintem senki sem látogatja, annak ellenére, hogy belinkeltem egy kurzusfórumra. Pedig elég hasznos dolgok vannak rajta, amik megkönnyíthetik egy filmes hallgató életét...
Nem régiben volt alkalmam megtekinteni a Hipervándor (aka. Jumper) c. filmet. Nem hagyott bennem mély nyomokat. Nem is az volt a problémám a filmmel, hogy könnyed, igazából csak a látványra építő mozi. Néha ilyen is kell. A probléma csak az, hogy sztori szintjén nem volt benne szinte semmi. (Spoiler-veszély!) Nem derül ki, hogy miért ilyenek ezek a srácok, miért üldözik őket igazából már évszázadok óta, meg egyébként is ki a tököm az a Roland? Valami lepukkant FBI-os? Kisiklott életű helyszínelő? Szóval erősen úgy éreztem, hogy a film alapkoncepciója hangsúlyozottan dolgozott egy lehetséges folytatásra, hiszen semmi lényeges nem derült ki, ami miatt érdekes lehetett volna a film.
Persze jó moziélményem is volt: az új Burton-film, a Sweeney Todd. Mondjuk, korábban láttam már kalóz DVD-n, de azért a mozi az mégis csak bír egy kis aurával (Benjamin, sicc!). Egyszerűen zseniális. Főleg, hogy nem szeretem a musical-eket. (Mondjuk a Piaf is a kedvencek között van jelenleg, főleg egy hosszúbeállítás miatt, ami megfelelő lesz filmelemzésre. :)) A kifejezetten burton-i, a jó öreg személyiség-árnyékszemélyiség, ego-id-superego témákra, amik már lerágott csontokká kezdenek válni a thrilllerek által (Harcosok klubja, Azonosság, Gothika etc.), B-mester képes egy újabb lapáttal rakni, felszítva ezzel a tüzet. A szimbolikus pszichoanalítikus rendszer megjelenítése, ahogy mélyen tisztelt és szeretett barátokközt-virtuóz, sorozatfüggő szemiotika-tanárom is leírja kapcsolódó cikkében, véleményem szerint azért nem semmi.
Na ennyit mára. Köszönöm a figyelmet!
