Közeledik a vizsgaidőszak és egyre nő bennem a pánik. A héten nagyon rossz volt a közérzetem. Félek. Mint mindig. Azért, mert nincs időm semmire, annyira kevés szabad időm van, hogy az nem elég arra, hogy úgy használjam fel, ahogy én szeretnék és ezért persze legtöbbször én vagyok a hibás. Lehet, hogy túl sok mindenkinek akarok egyszerre megfelelni. Barátnőnek, magamnak, családnak, egyetemnek, haveroknak. Ez egy ilyen bicikli. De lehet hogy csak szimplán a szokásos őszi-téli depresszió ütközik ki rajtam, ezen a perverz módon.
