2008. április 3., csütörtök

Automatikus (blog)írás

Az ember társas lény. Mondják közhelyesen, pedig elég régóta individualista kultúrában él Európa, egyre kevésbé törődünk a másikkal és sokszor magunkba bújva jobban érezzük magunkat, mint a külvilágban, ahol mások is tartózkodnak. Mért kell mégis ezt szajkózni? Hogy rosszabbul érezzük magunkat, amikor nem felelünk meg ennek a tételnek, mert ez lenne a kánon? Mért érezzük magunkat rosszabbul, ha nem a kánonnak felelünk meg? Nem lehetünk a szó legtágabb értelemben véve szabadok, egyediek? Vagy csak korlátok közötti szabadság létezhet mindenképpen és a par excellence "korlátlan szabadság" nem létezik?

Úgy néz ki, megártott az egy félévnyi 2db etika-kurzus. Nevermind. Közelít a minorosodás és még ötletem sincs, hogy a sok szimpatikusnak tűnő lehetőség közül melyik legyen a befutó. Majd lesz valahogy.

Májusban irány Spanyolország! Sajna beleesik a vizsgaidőszakba, de majd valahogy ügyeskedem (és külön öröm, hogy R-rel együtt megyünk!). Hétfőn kiderült, hogy filmtöriből nemsokára a terv szerinti anyag végére érünk és előrehozott tesztet is lehet írni, ami azért jó, mert ebből a tárgyból állok a legjobban a kötelező olvasmányokkal (a kötelező filmekkel kevésbé, de az is csak idő kérdése). Mondjuk azt sajnáltam, hogy későn szólt a tanár úr, hogy sajtós jeggyel ingyen részt lehetett volna venni a Titanic-filmfeszten. :( A workshopról lemondtam, mert nem tudok szinopszist írni, mellesleg lövésem sem volt, milyen rövid (játék)filmet lehetne forgatni az egyetem 50 méteres körzetében... Szerencsére ígérkezik egy másik, elméletibb jellegű workshop is, azzal csak az a gond, hogy kötelezővel ütközik. Mondjuk a problémának más is hangot adott, reméljük sikerrel jár, sőt lehetséges, hogy én is kapcsolatba lépek a szervezővel. (Jó dolog ez a mail, teljesen személytelen, így könnyebb kapcsolatot teremteni) Sőt, soha nem gondoltam volna, hogy TDK is van filmeseknek, persze elsőévesként még örülök, ha túlélem a félévet, de a későbbiekben megfontolandó a kérdés...

Ennyi mára! Íme egy ékes példa egy, mindenféle koncepció és értelem nélküli bejegyzésre...

2008. március 14., péntek

Helyzetjelentés

Remélem, tetszik az új kinézet. Úgy éreztem, ideje váltani egy kicsit (plusz sikerült időt szakítanom arra, hogy az "Elrendezés" c. részt behatóbban tanulmányozzam). Kicsit sötét lett, de én szeretem a kontrasztosságot. :)

Megkaptam életem első ösztöndíját. Igaz csak 8000 Ft., de azért örülök neki. Mekkora jó már, hogy azért kapok pénzt, mert tanulok? Be kellene ezt vezetni középsuliban is. Biztos jobbak lennének az érettségi átlagok. :) Most kivételesen nem vagyok annyira nyomott hangulatban, mint az blogírás idején lenni szokott. Szépen haladunk az anyaggal, nézegetem a kötelező filmeket (a Metropolis alapmű!), olvasgatom a szakirodalmakat. A jövő héten referálok szakszövegolvasón egy jó kis Benjamin-szövegből, amit már előző félévben feldolgoztunk egy másik órán, meg nem is olyan nehéz, mint a Stat. képes szöveg, amiről korábban írtam. (Elég jól sikerült, bár 3 nap idegölésbe került...). Csinálgatom a honlapomat is (aminek a címét nem adom meg, mert benne van a nevem:)), bár szerintem senki sem látogatja, annak ellenére, hogy belinkeltem egy kurzusfórumra. Pedig elég hasznos dolgok vannak rajta, amik megkönnyíthetik egy filmes hallgató életét...

Nem régiben volt alkalmam megtekinteni a Hipervándor (aka. Jumper) c. filmet. Nem hagyott bennem mély nyomokat. Nem is az volt a problémám a filmmel, hogy könnyed, igazából csak a látványra építő mozi. Néha ilyen is kell. A probléma csak az, hogy sztori szintjén nem volt benne szinte semmi. (Spoiler-veszély!) Nem derül ki, hogy miért ilyenek ezek a srácok, miért üldözik őket igazából már évszázadok óta, meg egyébként is ki a tököm az a Roland? Valami lepukkant FBI-os? Kisiklott életű helyszínelő? Szóval erősen úgy éreztem, hogy a film alapkoncepciója hangsúlyozottan dolgozott egy lehetséges folytatásra, hiszen semmi lényeges nem derült ki, ami miatt érdekes lehetett volna a film.

Persze jó moziélményem is volt: az új Burton-film, a Sweeney Todd. Mondjuk, korábban láttam már kalóz DVD-n, de azért a mozi az mégis csak bír egy kis aurával (Benjamin, sicc!). Egyszerűen zseniális. Főleg, hogy nem szeretem a musical-eket. (Mondjuk a Piaf is a kedvencek között van jelenleg, főleg egy hosszúbeállítás miatt, ami megfelelő lesz filmelemzésre. :)) A kifejezetten burton-i, a jó öreg személyiség-árnyékszemélyiség, ego-id-superego témákra, amik már lerágott csontokká kezdenek válni a thrilllerek által (Harcosok klubja, Azonosság, Gothika etc.), B-mester képes egy újabb lapáttal rakni, felszítva ezzel a tüzet. A szimbolikus pszichoanalítikus rendszer megjelenítése, ahogy mélyen tisztelt és szeretett barátokközt-virtuóz, sorozatfüggő szemiotika-tanárom is leírja kapcsolódó cikkében, véleményem szerint azért nem semmi.

Na ennyit mára. Köszönöm a figyelmet!

2008. február 16., szombat

Silence is sexy...

Jó régen írtam már bejegyzést, úgy érzem. Viszont, ha bejegyzést írok, mindig úgy kezdem, hogy milyen régen írtam már blogot. Ez valami ördögi kör, azt hiszem...

Mi történt azóta, hogy utoljára itt jártam? Felvettek filmelmélet / filmtörténet szakra, ami nagyon érdekel. Furcsa érzés volt, amikor megtudtam, hogy felvettek. Tudniillik állandóan olyan órákon kellett egész eddigi életem során részt vennem, amik sohasem érdekeltek egy fikarcnyit sem. Most meg csupa olyan óráim vannak, amik már régóta érdekelnek: Formanyelvi filmelemzés, filmtörténet, média etc. Szóval először megijedtem. Rámtört egy furcsa érzés, hogy csak azok a hasznos tárgyak és azok fontosak csupán a(z) (közhelyesen írva) ÉLET-hez, amiket kín tanulni. Természetesen nem alaptalan ez a meglátás. A jövőre való kilátásaim nem túl pozitívak, hiszen ötletem sincs, hogy mi lesz ebből. Mondjuk még mindig ott a jó öreg kötél...


A címet a héten lezajlott médiaórám tiszteletére választottam. A médiatanár, az órán végtelenítetten beszélni képes, női egyedek letörésére rakta be a lejátszóba az Einstürzende Neubauten együttes zenéjét, ezen kívül persze szigorúan valentin-nap alakalmából. (Ha valaki le tudja fordítani vagy tippet adni, hogy hogy kell kimondani, dobjon egy mailt.) Talán ez a mondat megmagyarázza mért nem írtam bejegyzést... :)


Sajna hiába tanulok azon a szakon, amin szeretnék, rá kellett jönnöm, hogy a szakvezető tanárom nagyon béna. Múltkor is, amikor kérdeztem tőle valami közérdekű dolgot, nem tudott rá értelmes választ adni. Ez eszembe juttatta a középsulis osztályfőnökömet, akinek az ezen címhez tartozó teendői kimerültek abban, hogy arra utasított minket, hogy nézzünk utána mindennek, szervezzünk meg mindent magunknak, legalább ő addig ülhet a babérjain, mindenféle gondtól mentesen. Mondjuk ő is, hasonlóan a szakvezető tanáromhoz, magyar szakos volt. (A filmes tanszék a Modern Magyar Irodalomtudományi Tanszékhez tartozik.)

Bármennyire érdekesek az óráim, új műfajjal kellett szembesülnöm: a szemináriummal. Mondjuk nem panaszkodom, nagyon érdekesek az órák, tőlem szokatlan módon néha bele is folyok az ott folyó diskurzusba. Sajnos az egyik szemináriumon nekem kell majd referálni a jövő héten, mivel senki nem akarta vállalni és úgy néz ki, a tanárnőnek én voltam a legszimpatikusabb. A gond nem is ezzel lenne, hiszen úgyis referálnom kell, csak hát a szövegen már 3-szor rágtam át magam és még mindig nem igazán értem, hogy mit is szeretne mondani. Talán a magyar fordítás sikerült rosszul, hiszen a zárójelben megjegyzett eredeti nyelvű fogalmakat magamban, kisebb nyelvtudással, rendesebben fordítottam le, mint a hivatalos fordító. De nem kell megijedni! Véghetetlen kreativitásom és mazochizmusom példázataként olyat csinálok, amit még soha: kijegyzetelem bekezdésenként a szöveget. Már olyan 9 órát pazaroltam el ebből a drága (és persze nem létező) időből. Mondjuk mostmár nevetséges mennyiség van hátra, de mindig a végén megy el a kedvem tőle. Keddig mondjuk ráér.


Kedden voltam újra tesin. Megint floorballt vettem fel, hát mi mást? Tavalyi félévben bejött, úgyhogy itt volt az ideje, hogy repetázzak. Egyik középsulis haverommal járok a kurzusra, amit az utolsó pillanatban sikerült jó időpontban felvennem a csodálatos EGYSÉGES TANULMÁNYI RENDSZER-ben (továbbiakban etr). Azt hittem, második félévesként már simán fogom venni az etr okozta anomáliákat és kitekert logikai összefüggéseket, de sajnos ez nem volt igaz maradéktalanul. Talán a következő félévben. (Lehetséges, hogy az etr szépségeinek ismertetésére szentelek majd egy külön bejegyzést.) Visszatérve a tesire: a vizsgaidőszakban elgémberedett tagjaim sajnos a mozgást egy 3-4 napig tartó izomlázzal ünnepelték, ami gyakorlatilag a legegyszerűbb mozgásokra is közel képtelenné tett. Elég rossz kondiban vagyok, folyamatosan hízom, annak ellenére, hogy a táplálék bevitelem nem mondható komolynak. Mondjuk szükségem lenne rendszeres mozgásra. A probléma csak az, hogy az órarendem annyira furcsa lett ebben a félévben is, hogy rendes, hosszabb időtartamot nem tudnék csak mozgással tölteni. Viszont konditerem keresés is in progress...

Ezeket leszámítva jól megvagyok, köszönöm kérdésed.

2008. január 20., vasárnap

Mi az, hogy boldog?

Tézis:

a) 19. szülinapomra megkaptam a hőn áhított Melanchometer-lemezt és a hozzá dukáló Szívrák-kötetet;

b) a viszonylag rosszul sikerültnek érzett mozgóképelemzés-vizsgám 4-es lett, ami nem rossz teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy a szakomon lévők elég nagy része másodikra sem biztos, hogy teljesíteni bírta a minimumot;

c) kivételesen nincs rossz közérzetem.

Antitézis:

a) Még további 2 vizsgám van és ezeken kívül 2 jegyem még mindig nincs a tanulmányi rendszerben, amikor minden jegyre szükség van az átlagszámításhoz (a rendszerbe nem felvitt jegyek automatice 1-esnek minősülnek);

b) nagyon hiányzik a barátnőm, akivel napok óta nem találkoztam :( ;

c) a viszonylagos boldogságom ebben a pillanatban szertefoszlott.


Szintézis:

?!

Konklúzió:

a) Minden boldogabb pillanat tiszvirág-életű;

b) ne olvass annyi filozófiát, mert megárt.

NB.: Mi az, hogy boldog? => 30y, Egy perccel tovább, 2004 (Szerzői kiadás)