UI.: Adjál enni is a pandának! ;)
2007. október 28., vasárnap
1 hét szünet
UI.: Adjál enni is a pandának! ;)
2007. október 25., csütörtök
Szexuális Zaklatás Panda
UI.: Ha érdekel, itt van rendes méretben is:
2007. október 14., vasárnap
The Sun Ain't Gonna Shine Anymore...
Mama
Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
Nyugodj békében, mami. :'(
2007. október 2., kedd
Újra itt...
A minap fura dologra lettem figyelmes: történetesen arra, hogy hiányzik a középiskolám. Különböző okoknál fogva ugyanazzal a busszal és ugyanazon az útvonalon kellett (teljesen máshová) mennem, mint amikor a gimnázium padjait koptattam. Egy pillanatra eszembe is jutott, hogy "megcsináltam-e a matekházimat?". Aztán rajtakaptam magamat és azt mondtam: "de hát téged felvettek az egyetemre és már nincs matekházi, meg Éva néni, meg Sanyi bácsi meg ilyenek..."
A dolog furcsasága az, hogy nem kifejezetten rajongtam a középsuliért. Nem igazán sikerült osztállyá kovácsolódnunk, volt pár szemét és személyeskedő tanárunk, etc. Olyan ez, mint amikor a túsz elkezd a túszejtőről superlativuszokban beszélni, hogy nem is volt olyan rossz, meg elég rendes volt... Azért a 4 év az 4 év, tagadhatatlan és nyomokat hagy az emberben. Jót vagy rosszat. Valamelyikből többet, a másikból kevesebbet.
PS.: Nincs szerencséd, mert elfelejtettem megnézni... :(
2007. október 1., hétfő
Hol is kezdjem?
Hát itt van. Végre nekem is van blogom. Ahogy Kirkegaard mondta egyszer: "Milyen jó, hogy nem olvassák a műveimet, mert így azt írhatok, amit akarok." Valahogy így érzem én is. Ha még is valahogy erre tévedtél, kedves látogató, légy üdvözölve az én birodalmamban.
Milyen is ez a 'birodalom'? Sok útvesztővel tarkított viszonylag sötét labirintus, amelyen csak helyenként hatol át a fény, de amint észreveszed, azonnal el is tűnik. Várhatóan ilyen és ehhez hasonló közhelyekkel lesz tarkítva, úgyhogy véleményem szerint állj tovább, ha jobbra számítottál. Néhány alkalommal, amikor erre tévedek, írni fogok egy kicsit a mindennapjaimról, amit rajtam kívül talán senki nem fog érteni. Hogy mért jó ez? Nem tudom. Ugyanúgy, ahogy senki sem tudna egzakt választ adni arra, hogy miért jó blogolni? De végülis a világ viszonylagos. ('DE'-vel nem kezdünk mondtatot.)
Ennyit akartam. Végezetül mindenféle konzekvenciákat felborítva beszélek a címről. "Az otthontalanság otthona" egy Quimby szám címe, de nem is annyira a dalszöveg, hanem a kifejezés miatt választottam.(Ami valamilyen retorikai alakzat bizonyosan, ami most nem jut eszembe, melyik, de ha szerencséd van, következő bejegyzésre megnézem neked) Az ellentétek keveredése, a biztonság és a bizonytalanság, melynek feszültséget kellene keltenie, mégis megnyugtatóan kerek és egész. Akár az élet...